Úgy gondolom, a fogyókúra az év minden szakaszában klasszikus téma, azonban főként az ünnepek után (bár az is jó rég volt...).

A keletiek híresek alacsony testmagasságukról és vékony csontozatukról. Az európai, illetve az ázsiai szervezet alapjaikban véve különböznek egymástól, utóbbiak sokkal nehezebben növesztenek tokát, míg nyugaton egy megfelelő testsúlyú embernél is előfordulhat, természetes módon. A keletiek emésztése jóval gyorsabb, mit a szaké alacsony alkoholtartalmával fordítottan arányos hatásfoka bizonyít. Tehát az öreg kontinens másik felén általánosan rendelkeznek a megfelelő adottságokkal, azonban létezik néhány fortély, melyek révén egészségesebben, így valószínűsíthetően kevesebb felesleggel élhetünk mi is.

Az első nagyon fontos eszköznek a pálcikát tartom. Mikor Japán földjére portugál kereskedők érkeztek a középkorban, kora újkorban, a szigetlakók egyrészről kiröhögték a nyugatiakat hatalmas orraik miatt, másrészről barbároknak tartották őket, amiért nem tudnak pálcikával enni (akkoriban Európában még a kéz használata dívott). Én magam imádom a két csettegő fadarabbal elfogyasztani a tálon lévőt, rántott hústól elkezdve töltött káposztán át a tésztákig. És furcsa, mikor nyugati ízeket kínáló étteremben megfordulva villát és kést kell alkalmaznom. De miért olyan jó a pálcika? Egyrészről, szerintem sokkal egyszerűbb a használata, a normál evőeszközökkel bénábban bánok. Másrészről, ezzel nem fal az ember. Felmérések szerint a gyomor húsz perc elteltével érzékeli a lenyelt tápanyagot, ám mivel gyorsan eszünk, hajlamosak vagyunk túl sokat fogyasztani. Pálcikával kisebb adagot emel fel az ember, s ha még nem elég gyakorlott, képtelen kapkodni, azaz több időt tölt el ugyanakkora ételadag felett, mint általában.

A japánok emellett sokkal tovább rágják az ételt, kutatók szerint harminc-negyven állkapocszárás lenne ideális, így a gyomor kevesebb feladatot kap, s szintúgy lassabban telítődik.

A harmadik legfontosabb összetevő a "mit". Japán konyhája tradicionálisan csak halra s zöldségekre épül, alacsony kalóriatartalmát magas tápanyag koncentráció kíséri, ellentétben a tehenes csokikkal és két szénhidrátlap közé szorított marhahússal. (Ha már marha, megemlíteném, hogy az országban a nehezen emészthető nyugati étkek, mint a steak, nagy népszerűségnek örvendenek, azonban ezt gyomruk nem túlzottan preferálja. Vezető halálozási indok az emésztőrendszeri problémák.)

A "mennyi" is fontos kérdés. Nagy családi összejövetelekkor többnyire mindent meg akarunk kóstolni, csakhogy a fogások egyre-másra következnek, s valamelyik rokon szinte mindig kínálgatja a többieket, egyen még, egyen még, nem számít, hogy a konyhában vár még három különböző tálétel, valamint ötféle sütemény. Japánban, csakúgy, mint Mongóliában minden étel az asztalon várja a fogakkal való találkozást. Több mindenből vesznek kicsi adagokat, így a rengeteg íz ízlelőbimbóikat is kielégíti, jól is laknak. A desszerteket se úgy fogyasztják, mint mi, jóllakottan, hanem külön étkezésként, mikor kicsit éhes az ember, s jól esik valami lecsúszva a torkon.

Hagyományosan a japán reggeli rendkívül kiadós, erre fektetnek a legnagyobb hangsúlyt, s nap közben egyre csökkennek az ételadagok. A felgyorsult, munkacentrikus életmód mindezt felrúgta, sokszor egyszerűen nincs idejük megfelelően táplálkozni, a fáradság, kialvatlanság és az ösztönzött teljesítési vágy elnyomja éhségüket, ami, magától adódóan nem épp egészséget támogató. Másik vezető halálozási ok a szívbaj, a rengeteg ledolgozott - akár heti 100-110 - óra következményeként.

Tehát a japánok nem csupán testi adottságaikból kifolyólag karcsúak, hanem rendelkezésre áll egy hagyománykör, mely mindezt elő is segíti.

Remélem, cikkem hasznos volt a fogyni vágyók számára s azoknak is, kiket az érdeklődés hajtott a cikk elolvasására.

http://www.flickr.com/photos/skibstad/5462471566/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.